"Fedezd fel ember, mikor az isteni Örök-séget zárják el felsőbb körök, kilóra veszed a fele-séget,
de váltogatod a nemiséget, a transz elmarad, de vesztit érzed, s kit szívből szeretsz,
nem tarthatod a karodba, de fecskendőt nyomnak bárhol a farodba. Fedezd fel ember,
hogy a fény körötted elszökött, lámpások nappal is égnek, hajtott gerinced mára eltörött
A szem-telen, szer-telen gépek piszkosra mosnak, virtuál kasszát bármikor rabolnak.
Fedezd fel Ember, ha így jársz, holnapra lábnyomod sem marad. Ha szavad arról szól,
ami Teljes, tedd azt, mit lehetséges, ne csak várj a csodákra, van erőd, van erőnk lelki változásra.
Fedd fel magadban azt az erőt, mit féltél mutatni bárki előtt, fedezd fel Ember,
ki vagy, vagyunk, mélyre ásott, elzárt aranyból földi arányt kovácsolunk.
Ember, ha felfedted, használd szívből a belső Lény-eget, mert e faj,
a fej fölött egy tisztább jövő lebeg. Gondolkodj Ember,
és te magad tegyél jelet, a sötét szerte oszlik, ha szíved nem fél és lát is szemed.
Fedezd fel ember, hogy örök lényed éltet, félelem-téglákból épít reménységet,
abból nagyon sokat, az itt van ma is, e bőségből tudsz te adni annyi másnak is."
